Objects

tanult, ahol mesterei Székely Bertalan, Balló Ede és Szinyei Merse Pál voltak, majd tanulmányait a párizsi École de Beaux-Arts-on folytatta, ahol mestere Fernand Cormon volt. Tagja volt a Cennini Társaságnak, a Céhbelieknek, a Magyar Arcképfestők Társaságának, a Munkácsy Céhnek. Párizsi tartózkodása után az USA-ban és Hollandiában dolgozott portréfestőként. Járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban és Belgiumban is. 1913-ban tért haza, haláláig a Százados úti művésztelepen élt. 1945 és 1948 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1916-tól szerepeltek művei kiállításokon. Klasszikus iskolázottságú, visszafogott színvilágú, realista arcképeket, köztük magyar és külföldi közéleti személyeket, illetve virágcsendéleteket, tájképeket, enteriőröket, egyházi témájú képeket festett, üvegfestményeket készített. Élete utolsó éveiben érmeket is alkotott.Házastársa Bessenyei Ilona Lujza (1897–1960)[4] volt, Bessenyei Károly és Ács Éva lánya, akit 1917. augusztus 18-án Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül. A férj 1932 októberében áttért a római katolikus hitre és utóneve Mór Ignácra változott. Lánya Gábor Ilona (1919–1900) volt, aki Szabó Iván szobrászművészhez ment feleségül. Unokája Szabó Gábor (1940) szobrász."(https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1bor_M%C3%B3ric, 2020.08.31.) "Gábor Móric, született Geiringer (Kisújszállás, 1889. március 20. – Budapest, 1986. szeptember 12.) magyar festőművész." - (Wikipedia (hu) 11.08.2021)